Sokan vannak, akik olyan rendszerekben dolgoztak eddig, hogy soha nem volt még lehetőségük arra, hogy megtapasztalják vajon képesek-e a munkájukban önmagukat menedzselni.
Az elmúlt három hónap viszont hozott olyan elemi újdonságokat is, hogy egyszerűen meg kellett tanulnunk önmagunkat motiválni, mert valljuk be egy-egy 9-ig alvás, vagy filmsorozat nézés munka helyett az elején sokaknak becsúszott, ha épp nem volt határidős a feladat. Vagy szaladt a sütőhöz, vagy etette a kovászt vagy mindig akadt valami feladat a munka mellett, alatt, közben.
De miután megtanulta motiválni magát, arra is rájött, hogy talán a főnök bizonytalan abban, hogy megcsinálta-e a mai penzumot, így szépen elkezdett beszámolni időközönként a feladatairól. Volt, aki egyedi riport sablont csinált, volt, aki felhívta a vezetője figyelmét új ötleteire, volt aki a beszámolóin keresztül nagyot is nőtt a főnök szemében, mert régen ennyi visszacsatolást nem osztott meg vele.
Már tudja szervezni az életét, már tudja magát motiválni, már képes felhívni magára a figyelmet – aztán jön a CRACH: újrakezdődik az irodai munka. A szép új világ összedől és bemegy a munkahelyére, ahol a főnök újra sok emberre figyel és egy lesz a sok(k)ból. Nem kell magát motiválnia, mert FŐNÖK végre ott van és hátba veregeti, ami aznapra elég motiváció (és a kovász sem éhes). Nem kell hangoztatni az érdemeit, mert feladat van, amit munkaidőben elvégez és pont ennyit várnak el tőle. Nem kell többnek lennie, hogy meglepjen a változással másokat.
Munkaadóként és munkavállalóként is átmentünk olyan lelki folyamatokon, aminek az eredménye hamarosan az asztalra kerül. Legyünk befogadóak, járjunk nyitott szemmel, nézzük és értékeljük a változást. Ami jó és lehetőség is van rá, tartsuk meg, integráljuk irodai életünkbe. Mindkét fél feladatokkal lép be az irodába hamarosan – tartsuk tiszteletben a változást és közben monitorozzuk magunkat is.
Pethő Anikó
