Őszintén válaszol a HR-es

2020. szeptember 24.

Az ötlet kipattanásakor az volt a célom, hogy a munkavállalók nyílt és őszinte, érdemi válaszokat kapjanak eddig megválaszolatlan kérdéseikre különböző iparágakból. A sokat szidott hr, végre reagálhasson a csönd helyett.

Előzetesen közel 20 hr vezető jelentkezett az interjúra, ami a végére 3 főre redukálódott. Ezt amiatt írom, hogy ezeket a válaszokat rendkívül nagyra becsülöm, hogy őszintén névvel, pozícióval válaszoltak, mert ezzel még nagyobb súlyt adtak annak, hogy ez egy kényes kérdés és kevesek vannak, akik tudják úgy csinálni, hogy az példamutató legyen.

Akik reagáltak:

Józsa-Török Ágnes

Virgo Systems

Hr vezető

 

Keszi Zsuzska

Play’n GO Hungary Kft

HR Business Partner

 

Szabóné Szopkó Beatrix

Weco Travel Kft.

HR vezető

 

 És akkor jöjjenek a feltett kérdéseitek:

 

  1. Örökzöld kérdés és a kérdésfeltevők fele fel is tette: Ha már eljutottam interjúig és megvolt a személyes találkozás miért nem kapok visszajelzést a végleges döntésről? Mire lenne szükség ahhoz, hogy valaki felhívja azt a néhány embert, aki interjún járt?

JTÁ: Tapasztalatom szerint akkor marad el a visszajelzés (mondjuk nálam), hogy ha nem hozunk döntést egy adott pályázattal kapcsolatban. Ennek oka lehet, hogy a pozíció menet közben megváltozik, vagy nem tudunk egyértelműen dönteni egy jelöltről. Ilyenkor elmaradhat a visszajelzés. Törekszem arra, hogy ez ne történjen meg, viszont aki dolgozik, hibázik, így elfelejtődhet egy-egy jelentkezés. Bízom benne, hogy minél kevesebb.

  1. Mennyire jellemző, hogy a hr-es utánanéz az önéletrajzban szereplő adatok hitelesek-e?

KZS: Többnyire igen, ha más nem is legalább annyit, hogy a linkedin-en is ugyanaz található-e. (Többen jelölték meg válaszként, hogy a linkedin profilt megnézik)

  1. Miért szeretik az anonim hirdetéseket a cégek, ahol azt se tudja a jelölt hová pályázik?

SZB: Én úgy tudom, hogy már a legnagyobb portálon sem lehet cégnév nélkül hirdetni. De ha lehetne, ennek több oka is van: elképzelhető, hogy meglévő munkaerőt szeretnénk elbocsátani és helyére keresni, így nem jönne jól, ha a cégnévvel és a pozícióval bármelyik kolléga véletlen „összefutna”. Elképzelhető az is, hogy belső szervezeti szinten nincsen kommunikálva egy új pozíció megnyitása vagy létrehozása, de a keresést el kell indítani, ilyenkor sem szerencsés, hogy a kollégák előbb tudják meg valahonnan máshonnan, mint a belső kommunikációból. Ehhez hasonló esetek miatt csinálnak a cégek cégnév nélküli keresést. Olyan esetekben is előtérbe kerülhet, ha a jelöltek szempontjából mondjuk a cégnek nem jó a reputációja és ezt tudja magáról, de nem szeretné elijeszteni a jelölteket, mert fejlődni akar, és a pozíció + juttatás önmagában szuper! Ugyanilyen versenytársakkal kapcsolatban, bizonyos helyzetekben az sem szerencsés, ha a versenytárs látja, hogy milyen pozícióra keresek. Utolsónak pedig azt is kiemelném, hogy amikor megjelenik egy cég hirdetése, akkor a toborzás-kiválasztással foglalkozó szolgáltató cégek, mint a sasok elkezdik felhívni az illetékest, hogy tudnak-e segíteni ebben. Ez így korrekt, de ez is lehet ok, amiért nem teszünk fel cégnevet (vagy legalább is régebben nem tettünk fel).

  1. Mit gondol a Hr-es, ha online képzést lát az illető cv-jében, akár egyetem akár tanfolyam, de nem hagyományos nappali képzés. Van előítélet ezzel szemben pozitív vagy negatív irányban?

SZB: Én a magam részéről pozitívan értékelem, igaz megnézem hol végezte és pontosan micsodát és az is biztos, hogy rákérdezek. Jómagam is szeretem az online képzéseket, tudom mennyire nehéz végig is csinálni, időben leadni, önmagunkat motiválni, és teljesen egyedül feldolgozni  az anyagot, vagy csak távoli országokból érkező „diákokkal” egy más nyelven. Én mindenképpen becsülöm azokat a jelölteket, akik a munkájuk és családjuk mellett szánnak időt – még ha keveset is – a tanulásra. (Mások is ezzel egyet érve utána néznek, olvasnak és pozitív képet alakít ki magáról a jelölt, ha tanul)

JTÁ: Én örülök minden típusú képzésnek,  szerintem ez azt jelenti, hogy a szakmája iránt érdeklődő, elkötelezett jelöltről van szó, aki törekszik a szakmai kiválóságra. Folyamatosan képzi magát. A “hagyományos” képzések sokszor nem tudják lekövetni a gyors szakmai változásokat, nem tudnak kellőképpen reagálni a piaci igényekre,  így azokat érdemes online, friss képzésekkel kiegészíteni.

  1. Milyen képzések lehetnek figyelem felkeltőek, mi az, ami valójában nyom a latban?

SZB: Attól függ, hogy milyen pozícióról van szó. Ami a munkakört megtámogatja szakmailag vagy az ahhoz kapcsolódó képességeit fejleszti az embernek, az mindenképpen pozitív. Mondok egy példát: egy irodai asszisztensnél, ha azt látom, hogy időbeosztás vagy hatékonyságnövelő tréningen, képzésen vett részt, akkor az pozitív. Míg, ha egy varrással kapcsolatos képzés vagy tréning szerepel a cv-ben, az irreleváns a számomra.

  1. Érzi-e a hr a súlyát annak, hogy egy jelölt elvesztésekor egy jelöltkört is veszít, amikor a rossz élményt továbbadja adott pályázó? Illetve ha érzi, érdekli-e valójában és tesz-e/tehet-e ellene?

JTÁ: Igen érzem, és érdekel természetesen, és megteszem, amit tudok. Viszont a másik oldalról sosincs szó…eltűnt jelöltek, elfogadott ajánlat után nem lép be az új kolléga, az interjúra nem jön el a jelölt és nem szól előtte. Személyes kedvencem: mikor őszinte, építő jellegű, szakmai, személyes visszajelzést adunk és nem sablon üzenetet, az általában csak haragot szül a jelöltekben. Miért van ez?

  1. A fizetési igény megjelölése valójában egy szűrő? Illetve ha létezik ez a szűrő mennyire jellemző, hogy értékes anyagokat eltérő bérsávval is behívnak interjúra?

KZS: Jelenleg nem kérünk fizetési igényt, viszont, ha külföldi jelentkezővel mennénk tovább a telefonos előszűrésben előkerül ez a kérdés is, hisz mindkét fél számára fontos hogy közös nevezőn legyünk.

 

JTÁ:  Ez örök kérdés. Én azt gondolom, hogy ha nagyon nagy az eltérés, akkor én nem látom értelmét a további beszélgetéseknek. Mi számít nagy eltérésnek? Mondjuk 25%. Azt gondolom, hogy ha a megálmodott bérigénynél jóval kevesebbet nyújt egy pozíció és ennek ellenére mégis elfogadná a jelölt, akkor egy rövid idő után ez úgyis feszültséget szülne benne és végül simán elmenne máshová, a számára megálmodott fizetésért dolgozni. Persze erre jön az, hogy ezt miért én döntöm el és miért nem bízom a jelöltre. Azért én döntök látatlanban, mert a jelöltek néha maguknak sem vallják be az igazat, nemhogy a leendő munkáltatónak.  Így elsősorban azokat a jelöltekt hívnám be, akiknek közelít az igénye a kerethez. Ha más kompetenciák miatt értékesebbnek gondolnám a jelentkezőt, akkor az eltérő sáv ellenére is beszélnék vele, sőt erre volt már példa is, őszintén elmondtam neki, hogy mik a félelmeim a pályázatával kapcsolatban, ő pedig elmondta, hogy mi motiválta az álláspályázatra (kevesebbet szeretne dolgozni és neki megéri az hogy emiatt kevesebbet keressen) és így meg tudtunk egyezni.

 

SZB: A fizetési igény szerintem egy LEHETSÉGES szűrő, de ez cégtől és pozíciótól függ. Annál a cégnél, ahol van mozgástér a pozícióra szabott bért illetően, ott egy iránymutatás a fizetési igény. Ilyenkor a jobb jelöltért hajlandó a cég akár magasabb összeget is kifizetni. Annál a pozíciónál, ahol viszont kőbe van vésve az összeg, ott szűrő. A jelölt valószínűsíthetően olyan összeget fog megadni, amennyit valóban szeretne kapni, ez a kiindulópontom. Ha azt látom, hogy ez az összeg jóval messzebb van (például egy bizonyos bérsávban 50 ezer forint is lehet már jóval messzebb), akkor őt nem az első körben fogom megkeresni, esetleg a második körben. Ha azt látom (még mindig a kőbe vésett pozíció esetében), hogy az illető bár többet kérne, de nem túl sokkal, akkor mindenképpen felhívom, hiszen, ha megfelelő a tapasztalata és a személyisége, akkor én bízom abban, hogy meg tudunk egyezni és az összeg rugalmasságát ilyenkor már a telefonos beszélgetésnél megkérdezem: „látom, hogy beírta a kívánt összeget a CV, amit köszönök, hadd kérdezzem meg, hogy ez mennyire rugalmas vagy mennyire fix?”.

 

  1. Mikor nyitott a hr arra, hogy más iparágból is meghallgasson jelöltet és bízzon a jelölt képességeiben lehetővé téve ezzel az iparági átjárást? Illetve mikor ragaszkodunk szorosan ugyanahhoz az iparághoz, ami cégünk szakterülete?

SZB: Szakmaspecifikusság esetén nem mindig tudunk más iparágból jelentkezőket meghallgatni, mert a betanítás szó szerint tanítást jelentene, ami túlságosan hosszú és időigényes folyamat és azért valljuk be, ez nem a cég feladata. Ahol „könnyebben” tanítható a munkakör, ott úgy vélem az a jó megoldás, ha a cég kialakít egy betanítási folyamatot, mert így szélesebb körben tud ő is „halászni” a jelöltek között és nem szükséges a szakmai tudást és alapot figyelembe venni, előtérbe kerülhetnek az úgynevezett „skillek”, avagy képességek. Ugyanakkor erre sajnos kevés cég képes és/vagy hajlandó, ezért több helyről hallottam már jómagam is, hogy az iparági specifikusság fontos.

Például: egy üzleti értékesítő (B2B) esetében sokkal fontosabbnak tartom, hogy értse a sales mikéntjét, higgyen a termékemben és legyen proaktív és kiépült kapcsolatrendszere a leendő kollégának, minthogy értsen a termékemhez. Azt majd megtanulja. Ahogyan az iparágam működését is.

Ugyanakkor vegyünk egy demand planner pozíciót, ahol a munkatársnak az a dolga, hogy a különböző részlegektől kapott információ alapján megtervezze a beszerzendő és listázandó áru mennyiségét, ahol már nem mindegy, hogy az fmcg területén szerzett-e tapasztalatot, vagy autóalkatrészek területén. Mert az egyik sokkal gyorsabb és magasabb munkatempót és stressztűrést igényel, míg a másik, ráadásul teljesen más a ciklikussága is a termékeknek/iparágaknak. Nem mellesleg kell tudni feltenni a megfelelő kérdéseket és érteni és értelmezni a kapott információkat.

Összegezve azt tudom mondani, hogy nem tudom megmondani mikor van nyitottság egészen pontosan. Saját cégünknél maradva: üzleti utaztatók esetében nem megoldható, hogy más iparági tapasztalattal jöjjön valaki, míg egy másik üzletágunkban ez megoldható, mert ott a betanítás az alapabb tudástól indul – itt más tényezőket nézünk az interjú folyamán.

  1. Mennyibe kerülne egy automatikus levelet kiküldeni a pályázóknak a folyamat lezárásakor? Illetve ha van ilyen technikai háttér miért használják rendkívül kevesen?

SZB: Azt, hogy ahol megvan ehhez a technikai háttér miért használják kevesen, azt sajnos nem tudom. Gondolom időhiány miatt, illetve valószínűsíthetően mindig van valami, ami sürgősebb és fontosabb, így elcsúsznak először 1 hetet, aztán kettőt a végén meg már kellemetlen lenne kiküldeni. Ezt tudom elképzelni.

Ha nincs ehhez rendszer és nem olyan helyen keresett az ember, ahol van beépítve (például a legnagyobb portálnál), akkor az bizony időigényes. Én nem szeretem a sablon automatikus levelet bár néha rá vagyok szorulva. Próbálok legalább egy fél mondattal valamit adni a jelöltnek, hogy miért nem. Ez viszont azt jelenti, hogy: megnyitom a cv-t (újra, hiszen biztos gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele), átgondolom hogy fogalmazzam meg, megírom vagy kiegészítem a sablont és elküldöm. Rendszer esetében ez a folyamat emberenként legalább 5-8 perc. Ha nincs rendszer, akkor van excel tábla és outlook, ahonnan kimásolom, bemásolom, megírom, elküldöm, excelben lezárom, cv-t kitörlöm (gdpr ugye). 30 jelöltnél ez már 300 perc. Már amennyiben nem szakítanak félbe, nem mentem el mosdóba, nem ettem, stb. Az 5 kerek óra. (jelöltkezelő rendszer esetében mondjuk a fele, 150 perc kb.)

 

10.Miért nem megoldás előre megadni egy bérsávot akár a hirdetésben, vagy már a kiválasztás elején az előszűrés során?

 

SZB: Röviden: Mert ez változhat.

Hosszabban: Ahogy fentebb írtam, előfordul, hogy nincs kőbe vésve a pozícióhoz tartozó fizetés, vagy ha van, mindig jöhet egy olyan jelölt, aki miatt megéri megbolygatni a dolgokat. Ha viszont én kikommunikálok valamit, akkor azt 1) meg kell tartanom úgy, ahogy és 2) nem vagyok benne biztos, hogy őszinte jelölteket kapok. Elriaszthat olyanokat, akik amúgy „gyöngyszemek” és jelentkeznének, de meglátva a pénzt nem teszik. Elriaszthat olyanokat is, akik nagyon profik, és én mindent megmozgatok, hogy felvehessük, viszont nem jelentkezne az adott bérsávban, mert többet szeretne kapni. Illetve a jelöltek nem lesznek őszinték a fizetési igényükkel kapcsolatban. Én arra vagyok kíváncsi, hogy ő milyen összeggel jönne ki a mindennapokban és milyen összeggel lenne már boldog is?! Ez nagyon fontos, mert akárhogy nézzük, az egyik legalapvetőbb dolog a pénz, a fizetés, ami a motiváció egyik eszköze is. Ha már az elején nem látom tisztán, hogy a jelöltemnek igazából 50 ezerrel magasabb lenne a boldogsági szintje, akkor sosem fogom tudni, hogy mivel honorálhatom mondjuk fél év vagy 1 év múlva és lehet eszembe sem jut. Most elvállalja az alacsonyabb bérért, mert szívesen dolgozna nálunk és tetszik neki a pozíció, mert kell a munka, akármilyen okból. De én így fogom tudni, hogy figyeljek rá!

 

Ágnes még hozzá tette, hogy náluk nagyon sokféle konstrukció létezik, így a bérsáv teljesen irreleváns, mert projekt alapon, óradíj alapon, alvállalkozóként és munkavállalóként is tudnak lehetőséget ajánlani.

 

11. Mi volt a legkényelmetlenebb beszélgetésed egy elutasított jelölttel?

 

KZS: Számomra mindig kellemetlen mikor egy jelölt könyörgőre fogja. Felsorolja, hogy miért van nehéz helyzetben, és nekem figyelembe kellene vennem az aktuális életszituációját. Természetesen mindenki, aki interjúztat valamilyen módon figyelembe veszi a jelölt helyzetét, hangulatát stb. De ugyanakkor a mi feladatunk hogy a legjobb jelöltet találjuk meg az adott pozícióra, és nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt ha a jelölt kommunikációja csak erre van kihegyezve.

 

12. Miért születnek olyan leírások, amire superman is kevés lenne? Sok jelölt érzi úgy néhány hirdetés erőteljesen túl van gondolva.

Egyöntetűen mindenki azt válaszolta, hogy igyekszik a munkaadó mindent összeszedni és mindenre kitérni, ezzel teljes képet adni, ami időnként a mindennapokban elképzelhető. Súlyozottan persze nem egyenlő arányban van jelen minden feladat.

 

13.Mit tehet a jelölt, amivel felkeltheti egy hr-es figyelmét?

Őszinteség, de nem durván (a túlzó is visszatetszést kelthet), könnyed lazaság, könnyed magabiztosság, szakmai kiválóságra való törekvés., párbeszéd. Őszinte személyiség, személyiségünkhöz passzoló cv, ami tükrözi valós hátterünk és egyértelműen motivál a személyes találkozóra.

 

14. Zaklatásnak veszi-e a toborzást végző kolléga, ha érdeklődünk a folyamatról néhány nap elteltével? Mi a helyes arány, hányszor kereshetem?

SZB: Nem tudom sajnos megmondani, volt, aki 2x-3x hívott és az már nekem is sok volt, de 1-2 alkalom még beleférhet. Én is ember vagyok, én is elfelejthetek dolgokat, így nem bánok 1-1 hívást. Annyit kell tudni erről, hogy ha az ember érdeklődik a folyamatról, de nem sürgeti, az oké. Ha viszont azt érzem, hogy sürgetnek, akkor mielőbb le fogjuk zárni a jelölttel a folyamatot. Odamegyek a leendő vezetőhöz, jelzem, hogy a jelöltnek kéne egy válasz, mondjon A-t vagy B-t és döntésre kényszerítem. Ez nem mindig célszerű, mert ilyenkor inkább a negatív irányba megy a mérleg, de ez kiszámíthatatlan.
Nem tudom megmondani, hogy mi a helyes arány. Szerintem érezni kell az interjú után, hogy megvolt-e a szinkronicitás, lehet-e telefonálni, megéri -e egyáltalán. Az interjún a jelölt is tehet fel kérdést, nyugodtan megkérdezheti, hogy felkeresheti-e az interjúztatót, ha esetleg elhúzódna a kiválasztás? stb.

 

15. Van-e súlya a referenciának, akár az önéletrajzhoz csatolva akár a szóbelinek? Illetve több jelöltnél döntési szempont-e?

 

JTÁ: Nálam nem igazán, a referencia általánosító és finomkodó szokott lenni. Akkor lehet jó, ha tényleg személyre szóló, de szerintem csak akkor érdemes a pályázati anyaghoz csatolni, ha kérik.

 

SZB: Szerintem van súlya a referenciának vagy a megadott személynek. Azt támasztja alá, hogy az illető jól dolgozott és én bátran megkérdezhetem a volt főnökétől, kollégájától, hogy mit várhatok a közös munkától. De nem hiszem, hogy döntési szempont lenne. Nem, ahhoz nem elég.

 

KZS: Írásbeli referenciát nem kérünk soha. Referencia személyt viszont igen, és komolyan ellenőrizzük is. Irányított kérdésekkel, hogy kiderüljön milyen viszonyban voltak a jelölttel, mettől- meddig dolgoztak együtt, és csak utána térünk rá a konkrét kérdésekre. És igen, előfordult már hogy két jó jelölt közül azt választottuk akiről jobb referenciát kaptunk.

 

 

Pethő Anikó

Aarenson Consulting

Vissza a blogbejegyzésekhez
„A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát.”
Ajánlatkérés

Kérjen árajánlatot cége számára!

Megtiszteltetésnek vesszük, ha kapcsolatba lép velünk az alábbi ajánlatkérő űrlapon!

Fontos: az ajánlatkérés semmilyen kötelezettséget nem jelent az Ön számára!